2010. december 2., csütörtök

Tekerőlevél

Nagy öröm ért az elmúlt napokban, ugyanis két régiségszámba menő fonalgombolyító került a tulajdonomba. A család hosszas kutatómunka után talált két különféle, még jó állapotban levő fonalgombolyító eszközt.
A gombolyító a motollán motringokba rendezett fonalnak fonalmosás utáni legombolyítására szolgáló eszköz. A leveles gombolyító általában bakláb tetején, rövid köldöktengely körül forgó, egymást keresztező lécpár (levelek), melyeknek a végén lyukakba dugott cifrafák tartják a fonalcsomót. A levelek hosszát a használt motolla mérete határozza meg: két cifrafa közötti távolságnak a motolla hosszával kell egyenlőnek lennie. A gombolyítóra helyezett fonalat kerek vagy lyukas gombolyagba gombolyítják. Az eszközfajta az egész magyar nyelvterületen elterjedt, s neve az általános gombolyító mellett Erdély keleti felén tekerő levél, nyugati felén tekerő, a Felföld K-i részén bak és baklevél, középső részén vertöke levél Szabolcsban és Biharban levél, levélke. Ez a forma Európa nagy részén egykor általános volt.
Leveles gombolyító (általános forma)
Leveles gombolyító (általános forma)

Egyre nehezebb a szövéshez szükséges eszközök (fonó, csörlőkerék, tekerőlevél, motolla, leányka, legényke, vetellő, gereben, héhelő) megtalálása, hiszen a szőni-fonni tudó generáció már kihalt, az örökösök meg kidobják, elégetik a számukra értéktelen fadarabokat. Néhány évtízeddel korábban még nagy értéke volt ezeknek az eszközöknek, a lányok férjhez menéskor hozományként kaptak egy-két áras földet és a fonáshoz-szövéshez szükséges kellékeket amelyek segítségével elkészíthették a család számára szükséges vásznakat.


A háromlábú tekerőlevél orsói és váza fenyőből készültek, a lábrésze gyümölcsfából. Ezt a gombolyítót Székelyderzsben találták Dénes Ferencnénél, aki a mai napig gyönyörű vásznakat sző, a székelyruha alapanyagát állítja elő és kézzel varrja a női viseletet. Számomra nagy öröm volt hallani hogy megrendelésre dolgozik és viszonylag sokat kell várni amíg elkészít egy teljes viseletet.

Székelyderzs büszkesége a világörökség részét képező erődtemplom. Párját ritkító hagyomány, hogy a falu népe a gabonáját ma is a vártemplom vastag falain belül található hombárokban, szalonnáját pedig a sarokbástyákban tartja egész éven át. A székelyderzsi erődtemplomról bővebben itt:
A második tekerőlevelet a Gagy-menti Martonosban készítette András Elek fiatal házas korában a feleségének. A talprésze tölgyből készült, a többi részéhez erdei fenyőfát használt.

4 megjegyzés:

Kathy írta...

Ilyen nalunk is van fennt a padlason egy par darab. Meg abbol az idobol valo, mikor Anyukam horgolt , mi meg az asztal mellett tanultuk a lecket.:))

ercsu27 írta...

Nagyon szeretem az ilyen témájú bejegyzéseidet (is)! Hát még amikor élőben mondod! :-)
Olyan sok mindent tudsz a régi dolgokról, hagyományokról! Már mondtam neked nem egyszer, de biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb komolyan szekálni is foglak: meg kell írnod azt a könyvet! Most előjegyeztetem az első példányt.

Annamari írta...

Te Adél, én ezen a bejegyzésen hogyan siklottam át?!
Nagyon szép a tekerőd!

Délka írta...

Lányok, látjátok a második kollázst? Nálam egy kocka jelenik meg a fotók helyén...

Erika, a könyvírás nagyon távol áll tőlem:)