2010. június 25., péntek

Korrekt kézimunka egyesület alapítása lenne a megoldás???

Az utóbbi napokban kötés helyett veszekedtünk, rég óta forrongó indulatok kerültek a felszínre és tisztázásra. Most ennek jött el az ideje, de tovább kellene lépni és levonni a tanulságot. Az nem megoldás hogy nem adjuk át a tudásunkat (a pénzért vett minták már más kalap alá tartoznak), sajnos volt és van alkalmam kihalófélben levő mesterségeket, nyelvjárásokat, népcsoportokat látni. Most éppen kötésláz tombol Amerikában és sztárok népszerűsítik forgatási szünetben a kézimunkát, de ki tudja meddig fog tartani ez a "divat"? Hányan tudnak ma többnyüstös asztalterítőt szőni? Hányan hímeznek 6 személyes kalotaszegi asztalterítőt? Ki mer belefogni egy  koronaherceges kendőbe? És ki fog kötni száz év múlva?

Májusban nálam került megrendezésre az első kötős találkozó,  egyik napról a másikra megnőtt a blogom látogatóinak a száma. Aztán kért tőlem egy csipkefórumos lány egy mintát, amelynek a továbbküldésére nem voltam felhatalmazva. Na ezért a csipkekötés nagyasszonyával kaptunk mindenféle szép megjegyzést a fórumban. Az ilyen helyzetek elkerülése végett nem hirdettem játékot, csak azért hogy egy hétig nagy legyen a népszerűségem és mindenki agyba-főbe dicsérjen. Nem akartam feltételeket szabni, pl. ezzel növelni a rendszeres olvasóim számát. Akiknek tetszenek a munkáim, azok úgyis idetalálnak és a játékkal szerzett népszerűség úgyis tiszavirág életű. Szívesen ajándékozok annak, aki értékeli és szereti a kézimunkát, de nem akartam belőle soha üzletet csinálni.

Néhány napja azon gondolkodom, hogy kellene alakítani valamilyen nonprofit szervezetet mindenféle jogi háttér nélkül vagy kötős szektát vagy mittudoménmit, és akik belépnek vállalnának egy közösen kidolgozott  normarendszert. Havonta egyszer lehetne találkozni valamilyen ingyenes helyen (ahogy elindítottuk májusban); nem lenne tagdíj és semmilyen egyéb anyagi kötelezettség. Belépéskor el kellene fogadni hogy becsületesek leszünk, nem tolunk ki azokkal akiktől tanultunk, nem árulunk aprópénzért mindenféle első kötést (nálam ez verte ki a biztosítékot), csak azután lehetne árulni miután egy bizottság (néhány tapasztaltabb kötő) erre alkalmasnak ítélte a munkáinkat. Szóval nem árulunk gyenge terméket, mert a kézimunkát elsősorban az egyedisége, igényessége, a technika tökéletes ismerete különbözteti meg az olcsó tucatterméktől. Sajnos a Meska is felhígult, ott is egyre több gyenge portékát árulnak.

Mit szóltok hozzá? Segítenétek megfogalmazni a szabályokat? Ercsu azt javasolta hogy  legyen fair knitting a fair trade analógiájára. Szívjuk el végre a békepipát és kössünk, mert sokkal hasznosabb  és értelmesebb lenne alkotni mint háborúzni...

Madli' Shawl


Minta: Madli's Shawl
Tervező: Nancy Bush
Fonal: Melinda által festett merinó/selyem keverék fonal 1200m/100g
Tű: 3,5 mm
Méret: 206 x 43 cm
Súly: 70 gramm
Készült: 2010. június 1.-20. között

2010. június 24., csütörtök

Elkészült munkáimról

nem tudtam fotót készíteni, ugyanis napokig zuhogott az eső és mindenképpen kinti napsütéses fényképeket szerettem volna. Erdélyi barangolásaink során befejeztem egy selymes lila Madli's Shawl-t, amelynek a színét nagyon eltalálta Melinda; egy tiritarka Seraphim Shawlt uruguayi fonalból és egy Juneberry kendőt amelynek a borvörös fonalát a májusi kötős találkozón kaptam ajándékba. A Juneberryt mindkét oldalán kellett kötni, nem volt pihenő fordított sor. Most éppen alkotói válságban szenvedek, nem tudom eldönteni hogy mit kössek legközelebb. Mit kössek lányok???

Szövőszék


A hétfői bejegyzésemben említett kis hegyi faluban, Nádasszéken olyan szövőszéket találtam, amely napi használatban van. 5 éve készítette egy helyi ezermester és azóta több száz méter rongyszőnyeg készült rajta. Kipróbáltam én is a szövést, napokig fájt utána a csuklóm, nem kis erő kell a szálak lefogásához. Nagyon elkényelmesedtünk a gépek világában... Az én zöldes szőnyegem messze áll a jótól, kicsit görbe, kicsit egyenletlen, de az enyém:)

2010. június 23., szerda

Borvízforrás

             Fotó: Nádasszéki sós ásványvízforrás

„Vannak helyek a Székelyföldön, ahol az ember csak lenyomja az ásót és borvíz tör fel. Odább lépik párat, ott is lenyomja, onnan is borvíz tör fel, s még ízbeni különbség is szokott lenni a két forrás között. Aztán melyik palackba, melyik korsóba kerül, vagy csak elcsurog a füvek s virágok tövére..."   Kányádi Sándor

2010. június 22., kedd

Segítsetek

 Borsodi csendélet - fotó: honvédelem.hu

Két évvel ezelőtt Böjte Csaba gyerekeinek késztettünk kisebb-nagyobb ajándékokat, amelyek a nehéz sorsú gyerekek karácsonyát szépítették meg. A Szeretetvarázs blog ismét felhívást tett közzé, az idei árvizek nagyon sok családot tettek földönfutóvá és hihetetlen károkat okoztak. Idén a gyerekes családok részére szeretnénk összegyűjteni minél több kézzel készített ajándékot, amelyek Az ajándékok leadása szeptember közepén lesz, koordinációs munkatársakat, segítőket is keresnek. Szükség esetén alapanyagot is biztosítanak.
Részletek a Szeretetvarázs blogban. Segítsetek, ha tehetitek!
 

Elhagyott ház udvarán


 

Nyöszörgő kertkapu
kilincsét  a rozsda
szorítja markában.
Magányos üvegek
gyomok közt hasalva
szipognak sárosan.
Imbolygó lécek közt
ingerült szél kever
kukacos kékszilvát 
tavalyi szalmával.
Vetetlen ágyaikból 
kócosan bámulnak rám 
a riadt margaréták. 
                                                    Hevesi Éva: Elhagyott ház udvarán 

2010. június 21., hétfő

Erdélyi barangolás Nádasszéken

Ismét Erdélyben kirándultunk, ezúttal a Vargyas-völgyében. Egy kis hegyi faluban, Nádasszéken laktunk, ahol nincs internet, sőt a mobilszolgáltatás is akadozik. Van viszont igazi székely vendégszeretet, jókedvű, mindig ráérő emberek, ízes székely nyelvjárás, szövőszék, lovasszekér, pisztrángos patak, rengeteg gyógynövény és növényritkaság. A kapuk, ajtók mindig nyitva vannak, nem kel lába semminek, mindenki tiszteli a más tulajdonát. A házigazda kérés nélkül naponta lemossa a vendégek autóit, a kemencében sült házikenyérrel is szívesen megkínálnak.

A fenyőerdőkkel szegélyezett völgyben, a Szerepreze tető (811 m) lábánál fakad a Nádasszéki borvízforrás. A Székely-Szeltersz völgyének másik két jelentős  forrásához hasonlóan, a nádasszéki forrás vizét magas sótartalma teszi különlegessé. A Vargyas patak jobb partján (716 m tengerszint feletti magasságban) egy sajátos létesítmény figyelhető meg.  A nádasszéki "banyaferesztő" egy népi sósfürdő a Nádasszéki borvíztől 200 m-re a Vargyas patak jobb partján. Deszkával bélelt medence található itt, melyet a nyári hónapokban sokan keresnek fel. A fürdő vizét a szentkeresztbányai vasüzemben készített kazán segítségével fűtik. A banyaferesztőben egymás mellett üldögéltek a lövétei öregasszonyok, egyetemi tanárok és a környék módos vállalkozói. Hiába, a betegség vagyontól, társadalmi helyzettől függően minden ember életét megkeserítheti. Máris visszavágyok a patakcsobogásos kis szobánkba...

2010. június 5., szombat

2010. június 2., szerda