Az utóbbi napokban kötés helyett veszekedtünk, rég óta forrongó indulatok kerültek a felszínre és tisztázásra. Most ennek jött el az ideje, de tovább kellene lépni és levonni a tanulságot. Az nem megoldás hogy nem adjuk át a tudásunkat (a pénzért vett minták már más kalap alá tartoznak), sajnos volt és van alkalmam kihalófélben levő mesterségeket, nyelvjárásokat, népcsoportokat látni. Most éppen kötésláz tombol Amerikában és sztárok népszerűsítik forgatási szünetben a kézimunkát, de ki tudja meddig fog tartani ez a "divat"? Hányan tudnak ma többnyüstös asztalterítőt szőni? Hányan hímeznek 6 személyes kalotaszegi asztalterítőt? Ki mer belefogni egy koronaherceges kendőbe? És ki fog kötni száz év múlva?
Májusban nálam került megrendezésre az első kötős találkozó, egyik napról a másikra megnőtt a blogom látogatóinak a száma. Aztán kért tőlem egy csipkefórumos lány egy mintát, amelynek a továbbküldésére nem voltam felhatalmazva. Na ezért a csipkekötés nagyasszonyával kaptunk mindenféle szép megjegyzést a fórumban. Az ilyen helyzetek elkerülése végett nem hirdettem játékot, csak azért hogy egy hétig nagy legyen a népszerűségem és mindenki agyba-főbe dicsérjen. Nem akartam feltételeket szabni, pl. ezzel növelni a rendszeres olvasóim számát. Akiknek tetszenek a munkáim, azok úgyis idetalálnak és a játékkal szerzett népszerűség úgyis tiszavirág életű. Szívesen ajándékozok annak, aki értékeli és szereti a kézimunkát, de nem akartam belőle soha üzletet csinálni.
Néhány napja azon gondolkodom, hogy kellene alakítani valamilyen nonprofit szervezetet mindenféle jogi háttér nélkül vagy kötős szektát vagy mittudoménmit, és akik belépnek vállalnának egy közösen kidolgozott normarendszert. Havonta egyszer lehetne találkozni valamilyen ingyenes helyen (ahogy elindítottuk májusban); nem lenne tagdíj és semmilyen egyéb anyagi kötelezettség. Belépéskor el kellene fogadni hogy becsületesek leszünk, nem tolunk ki azokkal akiktől tanultunk, nem árulunk aprópénzért mindenféle első kötést (nálam ez verte ki a biztosítékot), csak azután lehetne árulni miután egy bizottság (néhány tapasztaltabb kötő) erre alkalmasnak ítélte a munkáinkat. Szóval nem árulunk gyenge terméket, mert a kézimunkát elsősorban az egyedisége, igényessége, a technika tökéletes ismerete különbözteti meg az olcsó tucatterméktől. Sajnos a Meska is felhígult, ott is egyre több gyenge portékát árulnak.
Mit szóltok hozzá? Segítenétek megfogalmazni a szabályokat? Ercsu azt javasolta hogy legyen fair knitting a fair trade analógiájára. Szívjuk el végre a békepipát és kössünk, mert sokkal hasznosabb és értelmesebb lenne alkotni mint háborúzni...